3. fejezet: Takaríts és Rendezkedj

Anyával belevetettük magunkat a munkába. Fogalmunk nem volt, hogy hol kezdhetnénk. Nem lesz egyszerű, de ezt már előre tudtuk. Mikor megláttuk az étkező asztalt, gyorsan megfogtuk és a helyére raktuk. Egy rongyot kerestünk és letakarítottuk. A székekről is levettük a fóliát, és alaposan áttöröltük. Épp a kedvenc számunk, jött. Lady Gaga – Alejandro. Anyával énekelni kezdtük.
- She’s got both hands in her pockets. And she wont look at you, won’t look at you… – énekeltük a szöveget. Bár az énekléstől elég messze állt. A következő résznél visszakapcsolódtam – You know that i love you boy. Hot like Mexico rejoice… - itt nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés. Amikor a zene, egy olyan részhez ért, amit már én is jobban tudtam, énekelni kezdtem. Pontosabban a refrénhez – Don’t call my name. Don’t call my name, Alejandro. I’m not your babe. I’m not your babe, Fernando. Don’t wanna kiss, don’t wanna touch. Just smoke my cigarette and hush. Don’t call my name. Don’t call my name, Roberto. Alejandro, Alejandro. – énekeltünk tovább – Ale – ale – jandro. Ale – ale – jandro. – az egész dalt tudtuk kívülről. Ez volt most a kedvencünk. Imádom Lady Gaga-t. Egy olyan száma nem volt még, ami ne tetszett volna. Na és jött a következő kedvenc. Lady Gaga – Love Game. Majd tovább a kedvencek.
Az asztalt megcsináltuk a székekkel együtt. Majd áttértünk a nappalira. A kanapét a fal felé fordítottuk és vele szembe felraktuk a plazma tv-t. A tv mellé a képeket. A kanapé mind két oldalára egy-egy fotelt. Középre a szőnyeget és arra rá az üveglapos dohányzó asztalt. Felsepregettünk és felmostunk. A virágokat elhelyeztük a párkányon. Annyi virágunk volt, hogy egy virágbolt megirigyelhette volna. 10-re készen is voltunk. Rendesen pörögtünk, meg állás nélkül csak pakoltunk. A konyha következett. Kiszedtük a poharakat a csomagolásból és beraktuk a polcba. A tányérokról levettük a fóliát és azt is beraktuk. Az evőeszközöket kivettük a dobozból és beraktuk a fiókba. Felkerült a falra a fűszertartó. Só, bors, paprika. A többit a tűzhely melletti polcban helyeztük el. Cukor, vegeta, fahéj és sorba minden mást. A fakanáltartót a pultra. A tálcát és a szokványos poharakat is. Apa meghozta, amit anya összeírt. Gyorsan beraktunk mindent a hűtőbe és a fagyasztóba. Alig 10 perc alatt meg is telt. A konyhával délre készen is lettünk, majd anyával összeütöttünk valami ebédet, csak mert még egy falatot sem ettünk ma. A leggyorsabb, ami laktató az a spagetti. Az edénybe vizet és sót, majd amikor az felfőtt belerakjuk a tésztát. Közben a szószhoz kell, darált hús, spagetti por, ketchup és majonéz. Egy kicsi víz, hogy folyékony legyen és kész is. Ezt felrakjuk főni. A bárpultnál ettünk. Amíg mi anyával az ebédet csináltuk, apa a falra felfúrta a hiányzó dolgokat.
- Ebéd! – kiáltottam, hogy mindenki meghallja. Amy odajött, de nem tudott fel ülni a bárszékekre, így odamentem és felraktam. Míg kiszedtem anyának, apának és magamnak a spagettit, anya az Amy-ét fújta, hogy hűljön egy kicsit. Amikor úgy gondolta elég lesz, odatolta az orr elé a tányért. Én is odaraktam anya elé.
- Köszönöm!
- Szívesen! – és mind annyian falatozni kezdtük anya isteni főztjét.
Befejeztük az evés és beraktuk a mosogatóba a tányérokat.
- Indulhatunk? - kérdezte apa.
- Előbb talán felvenném a nadrágom! – nem tudtam még átöltözni. Így abban a ruhában mentem, amiben idefele is utaztam. Nem akartam ezt felvenni, legszívesebben lezuhanyoztam volna, de még nem tudtam. Felvettem egy pulcsit, amit még az induláskor raktam a kocsiba, ha esetleg itt hideg lenne. És jól is jött, csak mert elég csípős volt kint a levegő. Felvettem a táskám és apa kocsijához mentünk. Amikor együtt utazott a család, ez volt a családi kocsi. Anyuék előre, én pedig Amy-vel hátra ültem be.
Elindultunk. Most, hogy nem én vezettem, sokkal inkább tudtam a tájra figyelni. Annyira más, annyira új! Egyszer arra lettem figyelmes, hogy megálltunk, ez ébresztett fel a bámészkodásból. Egy hatalmas áruház előtt álltunk. Na, jó nem is volt olyan hatalmas. Los Angelesben a többi áruház mellett fel se tűnt volna senkinek, de itt kitűnt a tájból. Anyáék bevásárlókocsit ragadtak és bementünk. Szőnyegek, falfestékek, gyertyák, mécsesek, párnák, díszpárnák és még ezernyi apróság volt odabent, ami szebbé tudta tenni a lakást. Elindultunk a sorok között. Először a nappaliba kerestünk képkeretet. Meg is volt. Kicsi, közepes nagy. Minden féle méretben. Anyáék kiválasztották, hogy milyenek kellenek és tovább mentünk. Gyertyák! Hát én itt leparkolok! Nagyon szerettem a gyertyákat. Imádom őket, annyira szép a fényük. Anya is vett gyertyát. A nappaliba, hosszú bordó színűt. Két darabot az étkezőasztalra. A kandalló feletti kis párkányra egy ezer darabos mécsest. Én halványsárga színűeket vettem. Tudtommal az jól passzol a világos lilához. A fürdőbe türkiz kéket. Illatos gyertyákat majd a polcomra vettem, amit itt fogunk kinézni nekem. A gyertyákhoz gyertyatartót kerestünk. Kétpercnyi nézelődés után meg is lett. Anya a nappaliba a kandallóra, kicsi korongszerű alátéteket tett be a kocsiba. Az étkezőasztalra, hosszú ezüstszínű tartót. Mint a filmekben, a gazdag házakban, amikor a férj az asztal egyik végén ül, a feleség meg az asztal másik végén és köztük vannak ilyen gyertyák. Én ugyan olyan alátétet vettem a fürdőbe, mint ami a kandallón is lesz, csak nekem fehérbe. A többi gyertyám, direkt nem folyós. Így ezt a rész hamar letudtuk. A díszpárnák felé vettük az irányt. Kicsi lapos párnák kellenek a nappaliba, hogy le lehessen ülni a párkányra. Meg is találtuk. Lapos, kerek egyszínű, bordók. Vettünk vagy legalább húsz darabot. Utána nekem kerestünk a fenti ablakhoz párnát, hogy puha dolgon üljek. Meg is lett. Halvány narancssárga színe volt. Ahhoz kerestünk még díszpárnát. Fehéret, halványkéket, narancssárgát, zöldet. Különböző méretekben. Az ágyamra is akartam, de mivel sose szoktam beágyazni, így nem lenne rá szükségem. A nappaliba is megtaláltuk a fekete bőrkanapéhoz a tört fehér párnákat. Majd áttértünk az ágytakarókhoz. Nekem kéket vettünk anyáéknak meg barnát. A polcokhoz mentünk. Nekem kellett egy éjjeli polc a falra. Keresgetés közben megakard a szeme egy rendkívüli darabon. A széle le volt görbítve, pont, mint egy szív fele. Odamentem és megemeltem. Nem volt nehéz. Közelebbről is szemügyre vettem és ekkor láttam csak benne a szívecskét. A fába ki volt hagyva mind a két oldalán egy fél szív másik része, így megalkotva egy szívet. Ha felülről nézzük, akkor a két végén látjuk a szívet, de ha alulról megnézzük, rendesen látjuk a két szívet. Azonnal megtetszett és nem is keresgéltem tovább. Megfogtam és beraktam a kocsiba. Már csak a lámpák maradtam hátra. Anya azt akarta, hogy az íróasztalomon legyen lámpa, amit majd tanuláskor használok, de mondtam, hogy én nem szoktam asztalnál tanulni. Én mindig az ágyamon tanulok. Ülve vagy fekve. Hassal vagy háttal, törökülésbe vagy kinyújtott lábbal. Mikor, hogy tartja a kedvem. Én az íróasztalt csak a könyveim tárolására használom, meg hogy minden lomot rárakjak. Egy egyszerű fekete lámpát vettünk, bár értelmét nem láttam. Szerettem volna egy olyan lámpát, ami az éjjeli polcomon lehet és bevilágítja az egész szobát. Nézelődtem, hátha találok valamit. Amikor a szemem megállt egy lámpán. Pont nekem való. Tökéletes lesz a kis zugomhoz. Egy kókusz héj kinézetű lámpa, ami egyszerű falapocskákból volt összerakva, mint egy kis kosár. Abba az égő, de az nem látszik ki, így olyan mintha az a kókusz kinézetű kosár világított volna. Két darab volt már csak belőle, gyorsan felkaptam és beraktam. A függönyök maradtak, már csak hátra. A nappaliba hosszú, földig érő függönyt kerestünk. Meg is volt. Egyszerű, semmi csicsa, csak egy selyem, fehér függöny. Pontosabban nem egy, hanem hat. Ugyanis annyi üveg volt. Nekem kerestünk az erkélyhez. Fakó citromsárga színűt, aminek az anyaga félselyem volt. Akkor szerettem bele ebbe a nagy függönyökbe, amikor, de ne nevesetek ki, a Narnia Krónikáiba a kislány, Lucy az üres szobában megtalálja a szekrényt, és arról lehúzza a függönyt. Amy-nek pedig egyszínű halvány rózsaszínt muszlin anyagút vettünk.
- Minden megvan? – gondolkozott anya.
- Igen, azt hiszem, mindent megvettünk, amit megbeszéltünk.
- Hát akkor mennyünk fizetni. – tolta anya a kocsit.
Odaértünk a pénztárhoz és a pénztárosnő szeme elkerekedett. Jót nevettem rajta. Egyesével mindent áthúzott a vörös fényen, mi pedig visszapakoltunk a kocsiba. Apa kifizette és kiléptünk az áruházból. Kivettem a telefonom a táskámból, csak, hogy megnézzem hívott-e valaki. Oldalt megnyomtam a felold gombot és nagy szerencsémre nem hívott senki. Csak mert akkor biztos, az lett volna, hogy miért nem vetted fel? Talán nem akarsz velem beszélni? ... A szokásos. Nagy meglepetésemre már 3 óra volt. Akkor nem több mint 2 és fél órát töltöttünk itt? Nem tűnt annyinak. Bárhogy is volt, irány haza pakolni. Anyáék mindent beraktak a csomagtartóba. Becsúsztattam a lapos telefonom a zsebembe és beszálltam. Hazaérve azonnal kipakoltunk a kocsiból. A nappalit anya rám bízta, hogy rendezkedjek, ahogy akarok, neki úgyis tetszeni fog. Na, nekem se kellett több. Azonnal elindult az agyam, hogy-hogy lehetne rendezni a dolgokat. Legalább ötször pakoltam át mindent mire úgy döntöttem, hogy elég jól sikerült. Bementem a lenti fürdőbe, hogy megmossam a kezem. A fürdőből csak úgy áradt a tisztítószer szaga. Ezek szerinte anya itt járt és mindent lefertőtlenített, alaposan. Akkor most már biztos a vendégszobát csinálja. Bementem és elcsodálkoztam. Mennyi ideig rendezkedtem kint, hogy anya ennek is már a végére ért? Az utolsó simításokat csinálta. Ránéztem a telefonomra 16:06. Szóval akkor háromnegyed órát? Ez szörnyű.
- Befejezted a nappalit? – nevetett anya. Bizonyára belenézett, amikor pakoltam és észrevette, hogy mindent másik helyre raktam.
- Igen! Amúgy meg tudod, milyen maximalista vagyok az ilyen dolgokban.
- Tudom – nyomott egy puszit a homlokomra és kiment az ajtón.
- Na, hogy tetszik? – mentem ki utána.
- Nagyon szép lett – ámuldozott anya. – nagyon ügyes vagy.
- Nekem is tetszik – büszkélkedtem.
- Akkor miért vagy még itt? – nem értettem mit akart ezzel mondani. Zavartan ránéztem. – Miért nem pakolod a saját szobád?
- Ja! – és már fel is rohantam a szobámba, kezemben a laptoppal.
Bekapcsoltam és zenét kezdtem hallgatni rajta. Most szabadjára engedtem a fantáziám. És nem foglalkoztam semmivel csak rendezkedtem. Ahogy bejöttem az ajtón, rögtön szembe az ágyam – húztam oda. Így most az oldala volt felém. – Mellé a két éjjeliszekrény – odaraktam. Nem volt nagy. Csak egy fiók volt meg egy kisajtó. Vele szembe az íróasztal, szék és a lámpa – ráztam a fejem – a fölösleges lámpa – raktam az asztalra és ledobtam a vezetéket. – A fotel a sarokba – Nagy nehezen odatoltam. Ez csak arra volt jó, hogy a tiszta ruhám oda ledobjam, vagy épp a váltóruhámat. A szőnyegemet leraktam az ágyam végébe. Inkább a parkettát szerettem, így nem volt nagy. Az ablakhoz raktam a párnákat. Nagyon jól megcsináltam. Most ezt nem azért, hogy fényezzem magam, de nekem nagyon tetszett. Ledőltem az ágyra, csak, hogy megpihenjek, hiszen még csak hat óra lesz három perc múlva. Egy nagyot ásítottam és tudtam, hogy innen nem fog menni a pakolás. Nem is erősködtem a fennmaradásért. Őrültem, hogy kényelmes, puha dolgon fekszek és nekem se kellett más. A teljes köd pillanatok alatt zuhant rám.
Reggel nem keltem valami boldogan. Legalábbis nem voltam olyan fitt, mint tegnap reggel. A tudat, hogy még pakolnom kell, nem volt annyira jó. Nem azért mert tényleg szerettem ezt csinálni, de azért jó lett volna már túl lenni rajta. Felkeltem és az egyik dobozban elestem, így beleültem a másikba, ami beszakadt.
- Hát ez csodás – zsörtölődtem korán reggel.
Lövésem nem volt az időről. Még nem tudtam magam beállítani az itteni órára. Nem mintha, eltért volna a Los Angeles-itől, csak mégis. Azért, mert ha borult eget látok, abból még nem jövök rá, hogy most nappal van, vagy éjszaka. Vergődtem egy kicsit mire ki tudtam szállni a dobozból, de szerencsém volt, mert pont a ruhás doboz volt. Így nem tört össze semmim és legalább át tudok öltözni. Kivettem, ami épp a kezembe akadt. Egy melegítő, egy póló és egy pulcsi. Tudtam, hogy a fehérneműim hol vannak. Azt egy külön táskában hoztam. Gyorsan kivettem egy bugyit, egy melltartót és egy zoknit. Gyorsan magamra kaptam és lementem. A hajkefémet még nem találtam meg, így borzosan mentem le.
- Hello SZÖRNY ELLA – nyújt anya a hajamhoz, undorodva. Nagyot nevetett saját viccén.
- Ne piszkálj. – nem hittem, hogy ennyire csúnya lennék.
Előre hajoltam és hátracsaptam a hajam. Végigszántottam benne a kezem. Volt benne egy kicsi gubanc. Nem foglalkozva vele összefogtam. A frufrum-felcsatoltam hátra. Anya a kezembe nyomta a forró bögrét! Oh, a megváltás – hálálkodtam. Anya meglátta rajta, hogy átöltöztem.
- Te már ki is pakoltál tegnap? – csodálkozott.
- Dehogy! Alig pakoltam valamit!
- Akkor, hogy találtad meg a ruhád.
- Úgy, hogy beleültem. – apa félrenyelt a nevetéstől.
- Beleültél? – röhögött anya is.
- Felálltam és mentem az ajtóhoz, amikor elestem az egyik dobozba és beleültem. Ennyi a csúcs izgis reggelemről. – anyáék jót nevettek rajtam.
- Komolyan mondom, nem te lennél – már vissza akartam vágni, amikor rájöttem anyának igaza van. Én egy két lábon járó földi szerencsétlenség vagyok. Legalábbis, mindenhol csetlek-botlok, de tesi órán, mindig ötösöm volt. Ez a szabályos hihetetlenség. Defektes vagyok, ennyi.
Megfogtam a kávémat és felcammogtam az emeletre, hogy fojtassam a pakolást. Meg is történt. Ebéd előtt úgy fél órával lettem kész a szobámmal. Az egész délutánt a fürdőnek és a gardróbnak szenteltem. Az ebédet hamar megettük. Nagyon finom volt. Bár amit anya csinál az mindig finom. A fürdő felé vettem az irányt. Magammal vittem azokat a dobozokat, amire az volt írva: Tiffani fürdő.
Kivettem a törölközőket. A nesze szeres dolgokat. A tükröm oldalán egy-egy polc volt. Ide tettem a minden napos dolgokat. Fogkefe, fogkrém, szempillaspirál és a halványszürkés árnyalatú sminkemet. Mellé a szájfényeimet. Nem volt belőle sok, de én szerettem a különböző fajtájukat. Alá a dezodorokat és a parfümöket. A jobb oldali polc csak a sminkekkel és a parfümökkel volt tele. A bal oldali volt a fokrém és az ehhez hasonló dolgok helye. A törölközőknek kerestem egy helyet, amikor észrevettem, hogy apa már felfúrta a falra a helyét. Ráakasztottam a töröközőmet és a következő tárgyért nyúltam. A fürdősóim. Mindegyiket gondosan kiraktam a kád szélére. Egy tusfürdőt a kádhoz és egyet a zuhanyhoz. Ugyan így a samponnal és a bőrradírral. Ahogy ezzel elkészültem, letettem a szőnyeget és kimentem. Megálltam az ajtóba és megfordultam, hogy minden rendben van-e. Körbenéztem és láttam, hogy minden a helyén. A dobozokat összetapostam és ledobtam az ajtóba, hogy majd később készen leszek. Áttértem a gardróbra. Minden ruhámat kiraktam a nem épp hatalmas gardróbba. Bár pont tökéletes volt. Nem volt túl kicsi és túl nagy sem. Majd a fehérneműim kerültek a kezembe. Hát ezt hova? – kérdeztem magamban, csak mert egyetlen egy fiókot nem láttam. – Körbe néztem és a jobb oldalon, úgy derékmagasságba, találtam négy darab fiókot. Az elsőbe a bugyi, a másodikba a melltartó, a harmadikba a zokni és a negyedikbe a harisnya és a fürdőruha. Amit alig fogok kinyitni. A felsőket szembe, a cipőket a baloldalra. A nadrágokat szintén szembe. A sálakat a jobb oldalra. Mindent alaposan elrendeztem és rend volt. Bár tudtam, nem fog sok ideig rend maradni benne. Észre se vettem, hogy már besötétedett. Igaz eddig fel se tűnt, hogy hulla vagyok, az egész napos pakolás miatt, de legalább készen vagyok vele. Ezzel már nem lesz gond – húztam be, a gardrób ajtaját. A lábaimat alig éreztem, szó szerint sajogtak. Az erőm egyre jobban csökkent, így nem foglalkozva a világgal, bedőltem az ágyba.