4. fejezet: Veszélyes szemezés

Reggel éles fejfájással keltem. Bizonyára nem aludtam eleget. Jó volt az újonnan rendezett szobámba felkelni. Gyorsan felkeltem, csak mert már nagyon szerettem volna egy jót fürdeni. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a meleg vizet. Legalább 10 percig álltam mereven és vártam, hogy a melegség minden egyes porcikámba eljusson. Amikor már kezdett égetni a víz, egy kicsi hideg vizet engedtem hozzá és neki láttam a fürdésnek. Majd fél óra fürdés után, úgy néztem ki, mint egy 60 éves. A kezemen a bőr megpuhult. A hajamat is sokszor átmostam már. Majd kinyúltam a törölközőmért és megtörölköztem. Magamra csavartam és átmentem a gardróbba, hogy valami ruhát keressek. A fehérnemű már rajtam volt. Körbenéztem és ekkor egy rövid térdig érő fekete nadrágot pillantottam fel. Kivettem és rájöttem ez az a nadrágom, amit már legalább fél éve keresek és most meg lett. Nekem se kellett több magamra kaptam. A felsővel nem vacilláltam sokat. Egy mintás lila felsőt vettem fel. Kicsit hosszabb és az alja gumis, így tökéletesen passzolt a csípőmön. Zoknit vettem fel és lementem, hogy köszönjek az ősöknek. Ezen jót nevettem. Lementem és megcsodáltam a nappalit. Milyen szép, nem is tudom ki csinálta! – nevettem saját viccemen.
- Sziasztok. – adtam puszit Amy-nek.
- Szia! – mindig örült, amikor felkeltem. Megkerültem a bárpultot és anyának is adtam egy puszit, aki éppen a gáztűzhelynél főzte az ebédet. Ebéd? Már? Mennyi az idő? - Megkerestem a faliórát és láttam, hogy már 10:36 van. A szokványos időpont, amikor fel szoktam kelni. Apa a tv előtt ült és nézett valamit.
- Szia! – köszönt anya is. – Kávé?
- Jöhet, – mosolyogtam – hogy aludtál hugi? – kérdeztem Amy-től. Megfordultam és rákönyököltem az asztalra.
- Jól! – válaszolt. Imádom a húgom. Annyira aranyos. – és te?
- Én is jól aludtam, csak keveset.
- Az nem jó – rázta a fejét.
- Hát nem – mosolyogtam. Visszafordultam anyához. Épp elkészült a kávémmal. A kezembe nyomta. – köszi.
- Nincs mit – megfogtam a bögrém és leléptem a lépcsőkön. Odamentem apához és leültem mellé.
- Szia!
- Szia, kicsim – nyomott egy puszit a vizes hajamba. – hogy aludtál?
- Elég jól és te?
- Mint akit leütöttetek. – nevetett és én is vele együtt nevettem. Átkarolta a vállam én pedig neki dőltem, így néztük tovább a tv-t. Valami Bud Spencer-es film volt. Apa kedvence. Ilyenkor órákat dekkolt a tv előtt. Hát én is bekapcsolódtam a filmnézésbe. Pár perc múlva Amy felült a kanapéra mellém és megfogta a kezemet, így néztük tovább a filmet. Anya negyed egy körül szólt, hogy ebéd. A filmnek fél egykor lett vége. Mind annyian leültünk az étkezőasztalhoz és anya felszolgálta az ebédet. Sült hús és krumpli püré. Csinált hozzá görögsalátát feta sajttal. A kedvencem. Ez volt a kedvencem a saláták közül. Ebből egy jó nagy adagot mindig meg tudtam enni, amikor anya csinált. Persze attól függ, hogy mit ettünk hozzá. Az ebéd után anyával elpakoltuk az ebédet és segítettem leszedni a tányérokat. Apa és Amy visszaült a tv elé.
- Anya – álltam mellé, míg ő az edényeket rakta be a gépbe. – Elmehetek délután?
- Hova akarsz menni? – csodálkozott anya.
- Csak megnézni a város, hogy milyen.
- Szó sem lehet róla. – hallottam anya hangján, hogy semmi esélyem arra, hogy elmenjek, de azért tovább próbálkoztam.
- De miért? – háborodtam fel.
- Mert nem ismered, és bármi baj történhet veled.
- Ezért szeretném egy kicsit feltérképezni.
- Hát – anya erősen két fal közé került. Csak mert ott volt benne az anyai aggodalom, mást, részt meg tudta, hogy igazam van. Ahhoz, hogy elmehessek csak egy kicsi győzködés kell.
- Légyszi. – vettem be a titkos fegyver, a kiskutyaszemeket. Bár én sose tudtam, így nézni, de valahogy anyát mindig meghatotta.
- Jó, de vigyázz magadra.
- Köszi! – rohantam fel az emeletre egy cipőért.
Egy fehér, egyszerű tornacipőt vettem fel. Felkaptam a telefonom és a kulcsokat és kirohantam az ajtón. Útközben kiáltottam egy, sziasztok-át. Bepattantam a kocsiba és beindítottam. Elindultam és én egyenesen az erdők felé vettem az irányt. A város egyáltalán nem érdekelt endem, de ha azt mondom, anyának az erdőbe megyek akkor már ott elástam volna magam nála. Esélyem se lett volna arra, hogy eljöjjek otthonról. Ráfordultam egy földútra. Mentem egy kis ideig, de utána, amikor láttam egy kis ösvényt a fák között leparkoltam. Kiszálltam és beindultam az erdő belsejébe. Lassan mentem a vizes avaron, nehogy elcsússzak. Egyre jobban haladtam befelé. Amikor annyira bent voltam már, hogy ha hátra néztem, nem láttam a kiutat egyre óvatosabban kezdtem járni. Megcsúsztam egy vizes faágon és elcsúsztam.
- Á – sikítottam egyet. Az egész erdő az én hangomtól zengett. Lehorzsoltam a térdem. – állapítottam meg a sérülésem - Megfogtam egy fát és felálltam.
Halvány fényt láttam, így közelebb mentem. Mi lehet az? – kíváncsiskodtam. Tovább mentem. Egy kicsi rét volt a fák között. A szélén jártam, amikor a lába a földbe gyökerezett. Tovább akartam menni, de a lábam nem mozdult. Na, mi van már? Mozdulj! – parancsoltam, de a lábam nem mozdult. Körbe néztem vajon miért nem mozdul. Nem láttam semmi mást, mint egy hatalmas fehér tigrist. Egy tigris? – jutott el az agyamig. Te jó Isten! Egy tigris. Egy tigris áll velem szemben és engem néz, én pedig őt. Egyenesen a szemébe. Próbáltam visszaemlékezni mit mondtak biosz órán még alsóba. Azt hiszem, azt, hogy soha ne nézzünk bele semmilyen állat szemébe, mert azt kihívásnak fogja venni. Hát akkor én mindjárt meghalok, csak mert én egyenesen a szemébe nézek. Az olvadt csoki szemébe. Várj! Tigris! Kék szem! Ennek nem! Barna! Mi van? – gondoltam át mindent alaposan. Majd pár perc múlva egy másik tigris kiugrott a fák sűrűjéből, a másik tigrisre. Látszólagosan csak játékból, de én megijedtem.
- Á – ordítottam, mire a másik tigris is ledermedt.
Felém fordult és engem nézett. Nem voltam támadó állásba, de én alaposan rettegtem. Nem álltam még tigrissel szemben, csupán az állatkertbe, de akkor se szemeztem még vele. Igazán a halálom határán álltam. Lassan araszolni kezdtem hátra. Két méteraraszolás után, úgy döntöttem ideje belekezdeni a szaladásba. Tigris elől menekülni elég veszélyes, csak mert biztos, hogy utánad ered és akkor üldözőbe vesz és az esély, hogy túléled, elég erősen súrolja a nullát. Engem nem érdekelt, csak rohantam. Valahol az út végén elestem, de csak a ruhám lett koszos. Nem érdekelt. Elértem a kocsim és azonnal beszálltam. Lezártam a biztonsági zárat. Mennyi ideig tart bejutni két tigrisnek egy lezárt kocsiba? – nem volt a leg megfelelőbb ötlet a biztonságra. Csak ültem és lihegtem a volán mögött, átgondolva az előző fél óra eseményét. Annyira hihetetlen volt, hogy találkoztam két tigrissel. Nem estek nekem, hogy megegyenek, és amikor rohanni kezdtem, nem rohantak utánam. Nem voltak épp szokványos tigrisek. Ráadásul az egyiknek, barna volt a szeme. A másiknak meg üvegkék színű. Talán ez az, ami épp fogva tartott a tekintetem. Beraktam a gyújtáselosztóba a kulcsot és indítani kezdtem. Bárhogy is legyen, ez nem volt egy szokványos erdei séta.
Száguldoztam hazafelé a majdnem teljesen kihalt utcákon. Amikor megpillantottam a sulit. Na, legalább már tudok mondani anyáéknak valami használható dolgot is, nem csak azt, hogy anya láttam két tigrist. Lefékeztem a ház előtt és bementem. Felmenni készültem, amikor meghallottam anya hangját a hátam mögött.
- Na, milyen volt? – kíváncsiskodott.
- Jó nagyon – hazudtam könnyedén, bár nem voltam valami meggyőző – láttam a sulit.
- Értem! Éhes vagy?
- Nem köszi! Fáradt vagyok, inkább alszok egyet.
- Hát jó! Jó éjt! – láttam anyán, hogy nem hitt nekem.
- Neked is – ásítottam, csak, hogy hatásosabb legyek.
Felértem a szobámba és épp be akartam zárni az ajtót, amikor meghallottam apa hangját.
- Minden rendben vele? – kérdezte anyától.
- Igen. Csak annyira zavart volt az arca. – anya rátapintott a lényegre.
- Biztos csak fáradt. Húzós volt ez a hét, mindenkinek. Gyere mennyünk aludni.
- Rendben – indultak fel a lépcsőn. Gyorsan bezártam az ajtót és fürdővizet engedtem. Belemásztam a jó meleg vízbe, ami tele volt habbal. Ekkor éreztem, hogy valami nagyon csíp. Ránéztem és megláttam a sebem, ami nem volt épp a legszebb, Nem volt mély, csak a felső rétegek jöttek fel. Nem foglalkozva ezzel, beleraktam a vízbe. Legalább egy órát áztattam magam, közben végig gondolva a délután történteket. Sehogy se bírtam felfogni mi történt az erdőbe. Észre se vettem mennyire kihűlt a víz. Gyorsan kipattantam és megtörölköztem. Magamra kaptam a pizsamámat és bebújtam a takaró alá. Az erkély ablakán igaz be volt húzva a függönyöm, amit nem rég vettünk, de a másikon nem. Tökéletes rálátásom volt a Holdra. Nagyon szép. Nagyon kimerült voltam, így könnyen elaludtam.